...órákig kínlódni és keresni a neten, hogy vajon miért dobja ezt a telepítő:
"setup was unable to configure tcp settings",
akkor ezeket a lépéseket követve indítsuk a telepítőt:
1. jobbgomb a letöltött .msp fájlon
2. "copy as path"
3. indítsunk egy elevated command promptot
4. jobbgomb -> paste
5. enter
Pusztán ennyi és megy is. Csoda.
Az előző cikkben beszéltünk arról, hogy lehet előkészíteni egy szervert a Powershell-lel való távoli menedzselésre. Ebben az írásban a szinkron menedzselést fogom bemutatni.
Először is meg kell nyitni a csatornát a szerver felé:
New-PSSession computernév
Rögtön egy táblázatban láthatjuk is a nyitott sessionjeinket és bele is léphetünk akármelyikbe az
Enter-PSSession sessionID
paranccsal.
Itt gyakorlatilag a távoli gép powershell ablaka elé kerültünk. Bármilyen parancs jut eszünkbe, jó eséllyel végrehajtja a szerver.
Kilépni az
Exit-PSSession
paranccsal tudunk.
Az épp nyitott kapcsolatainkat a
Get-PSSession
paranccsal kérdezhetjük le, bezárni őket a
Remove-PSSession sessionid
utasítással lehet.
Röviden és tömören ennyi, további tippek, ötletek a következő részekben.
A Powershell 2.0 megjelenésével zseniális új eszköz került az ablakos informatikusok kezébe: a valós távoli adminisztráció shellből.
Előkészületek
A Windows 7-ben és a Windows 2008R2-ben meglévő feature használható régebbi operációs rendszerek kezelésére is (Windows 2008, Windows 2003), ehhez telepíteni kell a Windows Management Framework-öt innen:
http://support.microsoft.com/kb/968929
Ez tulajdonképpen nem más, mint a Powershell 2.0, a WinRM 2.0 és a BITS 4.0 egy csomagban.
A telepítés (és esetleges újraindítás) után el kell indítani egy Powershell ablakot és beírni az
Enable-PSRemoting
parancsot. Két y betű után a szerver készen áll arra, hogy távolról Powershellel menedzseljük.
Maga a távoli adminisztráció két módon történhet: szinkron és aszinkron módon. A két módszer közötti különbség az, hogy míg a szinkron módban történő futtatásnál a parancs lefutása után az eredmény rögtön megkapjuk a shellben, az aszinkron módon futtatott parancsok eredményét csak akkor látjuk, ha külön lekérdezzük. Ez utóbbi nagyon hasznos, ha hosszabb ideig tartó lekérdezést indítunk és közben szeretnénk tovább használni a shellt.
A két módszer gyakorlati alkalmazását a következő posztokban taglalom.
Vigyázzunk!
Ha Exchange 2007/2010 alatt felhasználót hozunk létre, és nem szeretnénk, hogy a Recipient Policy-ból generált e-mail cím legyen az ő alapértelmezett címe, a létrehozás után ne felejtsük el kivenni a pipát ott alul abból a checkboxból, vagy esetleg írjuk a PowerShell konzolba az alábbiakat:
Get-Mailbox < mailbox ID> | Set-Mailbox –EmailAddressPolicyEnabled:$false
Különben könnyen úgy járhatunk, hogy kedvenc Gyöngyvérünk, akinek tervezett e-mail címe: gyongyver@a.b az E-Mail Address Policy érvényesülése után gyoengyver@a.b címen várja majd a leveleket.
Ha egy notebookhoz projektort/második monitort csatlakoztatunk, mindig előjön a probléma: az adott gyártó adott termékénél éppen melyik billentyűkombináció az, amellyel állítgathatjuk, hogy hol, milyen képet lássunk.
Sokáig nem tudtam róla, de van egy egyszerű, hardverfüggetlen megoldás, a Windows 7-ben sikerült átvágni a Gordiuszi csomót.
A windows+p billentyűkombinációval a képernyő közepére varázsolható az alábbi színes grafikus menü, ahol aztán értelemszerűen, gyorsan kiválaszthatjuk a nekünk tetsző megoldást:
Éljen!
Biztosan másokat is zavar:
amikor a környezettudatos én miatt "balanced" módban működő notebookot át kell kapcsolni "High performance" módba - ha például sürgős filmezhetnénkünk, vagy vetíthetnékünk támad - sokat kell az egérrel bohóckodnunk. Nem is beszélve arról, hogy ha nem csak a két legutóbb használt power scheme (szép magyar megfelelőket várom kommentbe) közül akarnánk választani, akkor még a More power options lapot is meg kell nyitnunk (lásd a bal oldali képet).
Sokat kerestem a billentyűkombinációt, mire végül ezt a megoldást találtam:
-nyissunk egy command promptot és gépeljük be: powercfg -l Ezzel megkapjuk a rendszerünkön létező összes power scheme-et és azok GUID-ját. A saját készítésűeket is.
-hozzunk létre egy parancsikont az asztalon, melynek neve lehet akármi, a végrehajtandó parancs pedig legyen ez: "POWERCFG /SETACTIVE akívántpowerschemeGUIDja"
-a parancsikon tulajdonságaira kattintva állítsunk be a Shortcut key-hez valami nekünk tetszőt (javaslom a Shift+Ctrl+powerschemekezdőbetűje megoldást, a Ctrl+Alt-tal kezdődő megoldások gyakran már foglaltak magyar billentyűzet esetén). Ha minden rendben, az eredmény valahogy úgy fog kinézni, mint ez a tulajdonságlap itt balra.
-ezt ismételjük annyiszor, ahány power scheme-et gyakran kívánunk használni. Lehetőleg ne mindenhol ugyanazt a billentyűkombinációt adjuk meg...
Ha minden jó csináltunk, ezentúl a kívánt billentyűkombinációval egyzerűen, gyorsan, biztonságosan válthatunk. Éljen zöld informatika!
